KOSÁR
Nincs termék a kosárban.
1. alkalom: Hogyan működsz szülőként?
Saját gyermekkori tapasztalataink szüleinkkel automatikusan megjelennek viselkedésünkben gyermekünkkel. Előfordult már, hogy úgy szóltál a gyermekedre, ahogy a saját anyád tette rég, amivel gyermekkorodban halálra idegesített? Vagy ugyanaz bosszant fel, ami miatt a saját apád is kiabált Veled? Biztos Te is rengeteg gesztust, reakciót, mondatot tanultál a szüleidtől, melyeknek örülsz, de lehetnek olyan önkéntelen válaszaid is, amelyektől szívesen szabadulnál. Ebben a szakaszban megtanítjuk felismerni ezeket az automatizmusokat és végiggondolni, melyek a hasznosak és melyek gátolnak abban, hogy elég jó szülő lehess.
2. alkalom: Vedd észre a gyermekedet!
A gyermekünkkel akkor tudunk szót érteni, megnyitni a kettőnk közötti kommunikációs csatornákat, ha képesek vagyunk rá önálló elmével, gondolatokkal és érzelmekkel rendelkező személyként tekinteni. Fontos, hogy egy konfliktus alkalmával a gyermek szemszögéből is megpróbáljuk megérteni a helyzetet. A perspektíva váltás képessége segít felismerni, miért nem fogad szót a gyermek és megnyugodni, illetve megnyugtatni őt is egy konfliktusban. Ebben a szakaszban kipróbáljuk, gyakoroljuk, megtapasztaljuk a szemléletváltás erejét.
3. alkalom: Test és lélek kölcsönhatása
Az érzelmek a testünkben is megjelennek. Biztos Te is tapasztaltad már, hogy például hevesebben dobog a szíved, ha izgatott vagy. A magas érzelmi hőfok elviselése és szabályozása tanulást igényel. A testünk megnyugtatása könnyebb és gyakran biztonságosabb, mint egy nehéz érzelem lereagálása, és mégis ugyanolyan nyugalmi állapotot eredményez. A gyermek azért “hisztizik”, mert nem tud mit kezdeni az érzelmeivel. Ugyanakkor mi magunk is számos stresszhelyzetet élhetünk meg, amit rosszul kezelünk. A testünk segítségével megtanulhatjuk elviselni, szabályozni a nehéz érzéseket és ugyanezt megtaníthatjuk gyermekünknek is. Ebben a szakaszban tanítunk néhány hasznos érzelem kezelési módszert és relaxációs technikákat.
4. alkalom: Válaszolj, ne reagálj! - konfliktuskezelés
Stresszhelyzetben hajlamosak vagyunk gyorsan reagálni. Amikor századjára kéred a gyermeked, hogy mosson fogat, eldurranhat az agyad és ordítani fogsz vele. Ez a stresszhelyzetre adott ösztönös veszélyelhárítás, azonban sokszor az ilyen hirtelen, átgondolatlan reakció csak bajt csinál. A gyereket megijeszted, dacosabb lesz, vagy sírni fog, neked meg bűntudatod lesz, mindenki rosszul jár. Egy olyan konfliktusban, ahol nem vagyunk veszélyben, mégis magas érzelmi hőfok áll elő, hasznosabb és eredményesebb lehet a hirtelen reagálásra késztető ösztönöket visszafogni, hátralépni, megnyugodni és a helyzetet átgondolva válaszolni. Ebben a szakaszban konfliktuskezelési módszereket tanítunk.
5. alkalom: Generációs hatások a szülői működésben
Aránytalanul felbosszant, ha a például a gyereked nem akar vasárnapi ebédnél asztalhoz ülni, vagy ha nem értek oda pontosan valahova? Azt, hogy hogyan látjuk és fogjuk fel a körülöttünk levő világot, mit gondolunk az emberi kapcsolatokról, hogyan bízunk magunkban és másokban, milyen értékrendeket képviselünk, a korai gyermekkorban tanuljuk meg a szüleinktől. Ők meg az övéiktől és így tovább. Ezek a hatások egész életünkben befolyásolják viszonyulásainkat, választásainkat. Ha tudatosítjuk a régi történeteket, felismerjük hatásaikat a jelenben és figyelünk érzelmi állapotainkra, elkerülhetjük, hogy a múlt árnyai ártó módon vetüljenek gyermekünkkel való kapcsolatunkra. Ebben a szakaszban megpróbálunk saját mintázatokat tudatosítani és megismerjük a szülőtérkép koncepcióját is.
6. alkalom: Mihez kezdjünk egy konfliktus után? Hogyan kérj segítséget?
A gyerek csak gyerek. Biztosan voltál már úgy, hogy a gyermek úgy felbosszantott, hogy kiabáltál vele, miközben utólag átgondolva a helyzetet, nem is ő tehetett róla. A kiabálástól sérül a kapcsolat. Hogyan tudod kijavítani az ilyen bakikat, történéseket? Mi tehetsz, hogy ne maradjon tüske? Ha eláraszt egy helyzet, felismered? Jó lehet ilyenkor külső megnyugtatás. Tudsz segítséget kérni? Ezen az alkalmon a szülői APP koncepcióját vezetjük be, beszélünk a fegyelmezés módszereiről és megtanítjuk felvenni a fonalat a konfliktus lecsengése után.
7. alkalom: Határok meghúzása, érzelmek érvényessége
A gyerekek főleg a totyogó korban, a dackorszakban egy csomó mindent nagyon akarnak ami veszélyes, egészségtelen, drága, vagy simán lehetetlen. Ordítva földhöz veri magát a szupermarketben, mert nem veszed meg neki az ezredik csokit. Tudnunk kell nemet mondani nekik és biztonságban tartani őket. Ugyanakkor értenünk kell, hogy az ő szempontjukból az ilyen ügyek kapcsán keletkező érzelmeik ott vannak és teljesen jogosak, érvényesek. Ezen az alkalmon technikákat tanítunk a határhúzásra.
8. alkalom: Reflektív szülőség
A reflektív szülőség azt jelenti, hogy a gyermekkel való kapcsolatunkban a saját érzéseinket és gondolatainkat tudatosítjuk, illetve a gyermek feltételezett érzéseire és gondolataira reflektálunk, figyelünk. A konfliktus helyzetekben nem a főnököt játsszuk, hanem megpróbáljuk a gyermek szemével is látni a dolgokat. Ezen az alkalmon az előzőekben megtanultakat összegyúrva ismerjük meg a reflektív szülőséget.
